BALATONPARTI Fürdőegyesületek Szövetsége
elnök

Magyar Országgyűlés
Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság
Dr. Salamon László úr,
Bizottsági elnök részére

Budapest

Tisztelt Bizottsági Elnök Úr!

Az Alkotmány-előkészítő Bizottság által közzétett „Magyarország Alkotmányának Szabályozási Elvei”, valamint a nyilvánosság előtt eddig már elhangzott és a médiában is hozzáférhető javaslatok, szándékok, igények, hangsúlyosan külhonban élő honfitársaink jogai alakulásáról szólnak, mégis bátorít és késztet az alábbi gondolataink, javaslataink közlésére.

Hazánk polgárainak jelentős hányada, többsége rendelkezik, vagy rendelkezhet állandó lakóhelyén kívüli ingatlannal, többel is, amelyek egy része üdülőingatlan. Az üdülőtulajdonos alapvető célja ingatlana értékének megőrzése, növelése, amelynek meghatározója az adott település és környezete közigazgatásának, prosperitásának alakulása. Az üdülőtulajdonosi réteg ezért az eseti véleményezési, javaslattételi lehetőségei helyett szabályozott, garantált és intézményesített jogokat vár üdülője településének fejlesztési, közigazgatási tevékenysége alakításában való részvételéhez.

A Magyarország Alkotmányának Szabályozási Elvei összeállítás egyes pontjaihoz az Alkotmányba foglalás céljából az alábbi kiegészítő, pontosító javaslatokat tesszük:

– Alapvető jogok és kötelezettségek:
 Ad 3. Mindenkit megillet a tulajdonhoz való jog, amely a tulajdonosra kötelezettségeket is ró és jogosítványokat is rendel
 Ad 5. új bekezdés: minden magyar állampolgárt megillet tulajdona védelmének joga. Az üdülő- és egyéb ingatlan védelme és értékvesztésének megelőzése érdekében a tulajdonosok jogosultak a területileg illetékes helyi önkormányzat mellé, azzal együttműködő üdülőhelyi társ-önkormányzatot választani. A választás és választhatóság nincs helybennlakáshoz kötve.

Az igény valós alapból származik. A „Magyar Tengernél” a Kiegyezést követő időszakban honosodott meg a fürdőkultúra és alakultak ki az üdülőtelepek, amelyek irányítását, közigazgatását a helyi egyesületek, és szövetségük, a Balatoni Szövetség szervezte és irányította önállóan, egészen az I. Világháború utáni időszakig, amikor az állam fokozatosan vette át és építette ki közigazgatását, de szoros partnerségben együttműködve a helyi egyesületekkel. A II. Világháborút követően a megszálló szovjet közigazgatás feloszlatta az egyesületeket, majd sok üdülőt államosítottak. A családok az első adandó alkalommal visszavásárolták üdülőiket és a soha meg nem szakadt egyesületi hagyományokon a rendszerváltást követően, újraalakították helyi egyesületeiket és civil szervezetként szövetségünket.

Az önkormányzati törvény részönkormányzati intézménye lehetőségét körünkben érthetően pozitívan fogadták, amely mindaddig felkorbácsolta a kedélyeket, amíg ki nem derült, hogy csak a kényszeregyesített településeknek igyekeztek a törvényalkotók segíteni, de sajnos az üdülőtulajdonosi kérdést, problémát

nem, - vagy nem akarták - ismerni. A helyzet azóta sem javult, mert a nemzetiségi és etnikumi kisebbségek részére megalkotott kisebbségi részönkormányzatok választása és jogköre, tevékenységük
finanszírozása ugyan jogrendünk új részévé vált, de az üdülőkörzetekben a náluk sokkal népesebb üdülőtulajdonosi réteg továbbra is „jogfosztott!” maradt.
Hazánkban Verbőczi óta a fejekben a politikai választás a röghöz kötött választót megillető „egy fő – egy szavazat” elv él és elfogadott. Az ettől eltérő jogosultságot igénylő egyéneknek esetleg akár több helyszínre is, nem a politika, hanem a gazdaságirányítás céljából az adott települések településirányító önkormányzatai választásaira leadható szavazatairól tudomásunk szerint nincs szó, bár ma már ezt a technika minden veszély, visszaélés nélkül is lehetővé tehetné!
Külföldi honfitársainknak szavazati jog megadása is valójában ezt a tabut döntögeti.
Javaslatunk elfogadása a „Balaton megyében” a „Magyar Tenger Üdülőrégióban” és kisebb közigazgatási egységeiben, a járásokban is megoldhatná az üdülőtulajdonosok részvételét a balatonparti – esetleg más hasonló üdülőterületek - települések önkormányzatai munkájában is.

Természetesen egy ilyen rendszer kialakítása – elfogadása hosszú vitákkal és politikai csatározásokkal terhelt időt venne igénybe. Gyakorlati okból javasoljuk, hogy azoknál a településeknél, amelyeknél az üdülőépületek aránya – önkényesen választva – a 30 %-ot eléri, ill. meghaladja, az üdülőtulajdonosok bíróságilag bejegyzett érdekvédelmi egyesületeinek választott vezetősége Üdülőhelyi-Társ--Önkormányzati (üdülőtulajdonosokat is érintő témákban tanácskozási, határozathozatalt „vétózó”, helyesebben egyeztetésre, megegyezésre kötelező halasztó hatályú) szavazati jogosítványt is kapjon. Azoknál a településeknél, amelyeknél az egyesület nem bejegyzett, a helyzetet jogilag rendezni kell, ahol nincs egyesület, alapítani kell (lehet), ill. az Üdülőhelyi-Társ-Önkormányzatot az üdülőközösségnek közvetlenül kell megválasztania.

Javaslatunk csak látszólag egyoldalú, ma a települések nem élnek az üdülőtulajdonosok körében fellelhető sokirányú potenciálisan rendelkezésre álló szakmai segítség igénybevételének lehetőségével. Partneri kapcsolatban ez könnyen elérhetővé válna és az üdülőtulajdonosok sem éreznék többé, hogy kirekesztettek, csak „fejőstehénnek” tekintik őket.
Az önkormányzatok részére juttatott központi források szétosztásánál csak az állandó lakosok számát veszik figyelembe, így a Balaton törvény előírásainak és az üdülőhely követelményeinek megfeleléséhez szükséges feladatok finanszírozásához be kellene számítani az üdülőtulajdonosok évi „ott-tartózkodásának” alapján képzett korrekciót is. Ennek számszerűsítéséhez a 2011. évi népszámlálás lehetőséget is adhatna, ha igényelnék!

Az üdülőtulajdonosi jogok és a helyi önkormányzati munkába jogilag is rendezett bekapcsolódás érdekében Köztársasági Elnök urat is megkerestük támogatását kérve.

Kérjük, mérlegelje, fogadja el indokainkat és támogassa jogaink Alkotmányba foglalását, valamint az üdülők érdekeit képviselő, Üdülőhelyi-Társ-Önkormányzatok intézményének létrehozását.

Budapest, 2011. 01. 10.

Tisztelettel:

Basa István