BALATONPARTI Fürdőegyesületek Szövetsége
elnök

Köztársasági Elnöki Hivatal

Dr. Schmitt Pál
Köztársasági Elnök Úr
részére

Budapest
Szent György tér 1.
1014

Tisztelt Elnök Úr!

Az önkormányzati választásokra való felkészülés ismételten felszínre hozta a Balaton parti települések üdülőtulajdonosai érdekeinek sérelmét, különösen az egyes településeken adót fizető és tartósan ott is tartózkodókét, amely kirekesztettségük a település életének, fejlesz-tésének alakításából. A közösség igényli és sürgeti ennek a jogos problémának igazságos és megfelelő rendezését, ehhez kérjük tisztelettel egyetértő és támogató segítségét.

Jellemző vélemény: A szocialista vállalati és szakszervezeti üdültetési rendszer ugyan a múlté, de az akkori szobakiadói beidegződés valójában tovább él, úgy érezzük, még ma is egy kalap alá veszik, és „megkopaszthatónak” tekintik az üdülőtulajdonosokat is és az ide látogató üdülőket is. Elég elemezni a helyi rendeleteket (adó, strand stb.) és az abból helyi lakosoknak nyújtott kedvezményeket. A közigazgatásban máig megmaradt a kurtaxa, valamint a csak az állandó lakosnak bejelentettek alapján nyújtott támogatási rendszer is.
Jellemzően „jó példa” a Hajózási Zrt. állami vállalatnak Balatoni Szövetség kikötővel rendelkező tag - települései tulajdonába adása, de az utazási kedvezmények megtartatása nélkül, az „új” tulajdonosok így csak az állandó lakosoknak adtak kedvezményt.

Az előzményekről és az üdülőtulajdonos- közösség kialakulásáról mellékelünk egy rövid átte-kintést. Az áttekintés alapján remélhetően érthetőbb, miért érzi az üdülőtulajdonos magáénak is a településeket, és fontosnak, hogy a helyi önkormányzatok tevékenységébe, gazdálkodásába, a helyi politikába, a településigazgatásba „beleszólási” lehetőséget kapjon.

Ma is él és érvényes a bölcs szólás: „a nagypapa unokáinak építi a nyaralót”.
Az üdülőkben felnövő nemzedékek a környező természethez, a településhez érzelmileg is erősen kötődnek, a városlakó családok üdülőiket tekintik a „gyermekeik életre, természet szeretetre nevelő bölcsőjének.”
Valódi jó gazda módjára vállalták és vállalják a települések fejlődéséhez elengedhetetlen közművek építését, megvalósítását, azok adókon felüli anyagi terheit.

Minden adandó alkalommal kinyilvánítják, hogy tapasztalataikkal, javaslataikkal részt vállalnának és aktív részesei is, kívánnak lenni a településeik jelenét és jövőjét formáló dön-tések előkészítésének és a döntéshozatalnak. Javaslataikkal és figyelmükkel kívánják kísérni és elérni adóforintjaik igazságos és célszerű felhasználását is.

Az egyes települések „mindennapi” tevékenységei mellett rendre véleményt nyilvánítottunk, javaslatokat tettünk a közvetlenül Balatonhoz kapcsolódó törvények kidolgozása és gyakorlati végrehajtása során is.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre vonatkozó u.n. Balaton törvény alapvetően a vízgyűjtő területre tartalmaz rendelkezéseket, így hatáskörébe vonta a partmenti fürdőkultúrától távolabb eső, mező- és erdőgazdálkodásban inkább érdekelt területeket is.

Tény viszont, hogy az összes lakóépületnek így is 40 %-ot meghaladó része üdülőépület.
Az arány a közvetlen partmenti településeken természetesen sokkal nagyobb, 50 – 90 % közötti.

Az üdülőépületek aránya akár objektív mutatószámnak tekinthető az érdekeltség megjelenítéséhez.

A törvénynek számos hibájára és hiányosságára hívtuk fel már korábban is a figyelmet hozzászólásainkkal, de jórészt eredménytelenül.

Nem biztosított új területeket a balatoni strandok bővítéséhez, nem szabadította fel erre a célra a korábbi mederbetöltéseket és a mederbe benyúló magántelkek vízpartjait, sőt a strand- és mederkotrásról, nádvágásról sem gondoskodott, sem előírásokkal, sem hozzárendelt anyagi forrásokkal. A sokat vitatott parti sétányok építéséből csupán egy, az is csak részben épült meg.
Az évenkénti anyagi forrásra pályázás lehetősége, vagy a közbeszerzésre pályázat kiírás rendszere nem biztosítja a feladatot végrehajtó eszköz-háttér létrehozását és a terv szerinti ütemezett munkavégzést sem.

Nincs előrelátó intézkedése sem a csapadékvíz elvezetésre, sem a löszfalak megerősítésére, sem a Balaton feletti légtér, ezáltal a tó védelmére, újabb repülőterek létrehozásának tiltására, vagyis a potenciális természeti katasztrófá(ka)t megelőző elhárításra sem.

Szégyen, hogy nincs megoldva a Balaton közvetlen és távolabbi településein a turisztikai szempontból is igen hátrányos megítélést eredményező szelektív hulladékgyűjtési rendszer, de a települések hulladékgyűjtőinek naprakész ürítése sem.
Utóbbi igényt korábban rugalmasan kielégítő helyi (önkormányzati) hulladékgyűjtő vállalakozások – indokolatlan - felszámolását, valamint a helyi, illetve a partközeli hulladékgyűjtő telepek indokolt megszüntetését nem követte, követi átrakó állomások, komposztálók létesítése. Ezek közbeiktatásával takarékosabban oldhatók meg a lerakókig a hosszú és költséges szállítások. A hulladékgyűjtés így a konzorciumok ölébe hullt, amelyek áttekinthetetlen árfelhajtó működését és gazdálkodását sok kritika, tiltakozás és bírósági feljelentések sora kíséri, remélhetőleg tevékenységüket, árképzésüket rövidesen a kormány vizsgálat alá vonja.

Az építései előírások (Pl. beépítési magasság stb.) megkerülhetők, a települések képét, hagyományait semmibe vevő partmenti építkezésekkel inkább kárt, mint hasznot eredményeznek. Az emberek úgy fogalmaznak, a pénz az úr, nem a hagyomány és közérdek! Szemléletes példa erre a jelenleg Balatonszemesen zajló helyi építési rendeletmódosítások folyamata, építési magasság megemelése, terepfeltöltésre építkezés a parton, amelyet a helyi fürdőegyesület – eddig érdemi meghallgatás és eredmény nélkül – természetesen következetesen észrevételez, kifogásol.

A választások után felálló új önkormányzatok tagjai számának csökkentése a döntések gondosabb és körültekintőbb előkészítését követeli meg, tehát nagyobb felelősség és munka fog hárulni a bizottságokra, a részönkormányzatokra, és a megbízott külső szakértőkre.

Az üdülőtulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy az érvényes törvényi előírások jelenleg (még) nem ismerik el, nem teszik lehetővé az önkormányzatokba az üdülőtulajdonosok arányát követő számú képviselő választását, sőt „Üdülőtulajdonosi Részönkormányzat” létrehozását sem.
Azt valójában nem tudjuk belátni, érdemben indokolni, hogy miért választhat 30 fő helyi lakos kisebbségi részönkormányzatot és miért nincs semmilyen hasonló joga több száz adófizető üdülőtulajdonosnak.

Az üdülőtulajdonosok egyesületei a hazai bíróságok által elfogadott, jogilag rendezett alapszabályaik szerint működnek, többségük közhasznú minősítéssel is rendelkezik, tisztségviselőik tagjaiktól demokratikus választással kapták és vállalták el megbízatásukat.

Áthidaló megoldásként nem látjuk akadályát, ezért javasoljuk, hogy a Balaton-parti településeken a közigazgatás, az önkormányzatok az üdülőtulajdonosok helyi egyesületeinek vezetőségét önálló bizottságnak tekintse, ilyen jogkörrel ruházza fel, így már az egyes új önkormányzatok hivatalba lépésüktől, bevonhatják őket saját munkájukba.
Ahol nincs helyi egyesület, kezdeményezzék, támogassák megalakulásukat, vagy a tulajdonosok üdülőhelyi fórumokon válasszanak őket képviselő bizottsági tagokat. A szervezéshez, tapasztalataink átadásához felajánljuk segítségünket.

Megbeszéléseinken rendre felmerülő kérdés az is, miért kell az önkormányzati választásnál is az egy település – egy szavazat elvhez ragaszkodni. A választópolgár miért ne nyilváníthatná ki egy, vagy több igazolt érdekeltsége szerinti akaratát (vidék – megyeszékhelyek, megyei jogú városok – főváros) az adott önkormányzatok összetételére. Ez a megoldás lehetőséget nyújtana a vidékiek, pl. az érdekelt balatoni állandó lakosok budapesti választásban való részvételére is, ami az ő általuk kifogásoltakat is orvosolná. A mai informatikai fejlettség mellett ez elektronikusan megoldható lehetne egy időben, egy szavazatszedő bizottság felügyelete mellett.

Indokoltnak ítéljük a Balaton törvény által érintett települések gazdasági helyzetének igazságos rendezését is tekintettel a törvény által tiltott gazdasági tevékenységek bevételeinek elmaradására, a vendégéjszakák (kurtaxa) alapú támogatás csökkentésére.
Javasoljuk, hogy az önkormányzatok állami támogatásának alapja ne csak a bejelentett állandó lakosok száma legyen, hanem állandó bejelentkezés nélkül is figyelembe vehesse a településen, akár megszakításokkal hosszabb ideig életvitelszerűen ott-tartózkodó (2 –6 hónapig is) üdülőtulajdonosokat is. Ez azért is jogos és indokolt, mert az önkormányzatok

hulladékszállításra (háztartási hulladék) vonatkozó helyi rendeleteikben az üdülőtulajdonosokat évek óta legalább félévi (6 hónapi) díjfizetésre kötelezik!

A jövő évben esedékes KSH felmérés az állandó „ottartózkodásra” vonatkozóan országos adatokkal is tudna szolgálni.

Tisztelt Elnök Úr!

Fentiekben a teljesség igénye nélkül igyekeztünk jelezni, részben bemutatni az évek óta feszülő, ellentmondásokat, indulatokat gerjesztő helyzetet, amely az előttünk álló választási időszakra mielőbbi, legalább átmeneti, majd végleges megoldást egyaránt kíván.

Kérjük, az összetett, több területet, jogszabályt érintő kérdéskörre tekintettel vállalja fel ügyünk rendezését, mert a Balaton országunk ékköve, és az üdülőtulajdonosi érdekeltség hazánk polgárainak jelentős részét közvetlenül érinti.

Megértését, fáradozását előre is köszönjük.

Zánka, 2010. augusztus 25.

Tisztelettel:

Basa István

Melléklet

A balatoni üdülők és üdülőkultúra kialakulása

A balatoni településeken, a fürdőkultúrát, a helyi közigazgatás alapjait és rendszerét több mint százhúsz éve azok a hazai földbirtokosok, akik a földterületet adtak és azok a polgárok hozták létre, akik pénzüket ide fektették be, így üdülők, üdülőtelepek jöttek létre, amelyeket folyamatosan fejlesztettek is.
A „honfoglalók” partközeli, többgenerációs családi üdülői, jórészt a családok tulajdonában (visszavásárolták), döntően a déli parton ma is állnak. Az építtetők az akkori polgárság elitjébe tartoztak, a jeles egyéniségek nevei történelemkönyveink lapjain is fellelhetők.

Önkéntes civil egyesületeik, illetve szövetségük példamutató tudatossággal és előrelátással, önkormányzatként szabályozta a fürdőtelepek életét, fejlesztését.

A szövetség előrelátását bizonyítják az általuk kialakított teleülések, amelyeknél a partvonal mindenütt szabadon volt hagyva a fürdőzés és a sétaterület számára, ahol ezt a terepviszonyok nem engedték, a partra vezető kis utcákat, beépítetlen telkeket hagytak erre a célra.

Alapvetően ezt a kialakult rendet vette át és tartotta fenn az első Világháborút követően fokozatosan bevezetett állami közigazgatás is. Az üdülőtelepeknek jellemző részét képezik a két világháború közötti időben körültekintő gondossággal, környezetszeretettel épült szolidan tágas, kertes családi üdülők, a „tisztviselő telepek”.

A II. Világháború alatt az alkalmas üdülőkben menekülteket és sebesülteket (kórházakat) szállásoltak el.

A Világháború előtti fürdőegyesületek a maiakhoz viszonyítva sokkal jobban álltak, „gazdagok” voltak, sőt nagy összegű kölcsönöket vettek fel az akkori minisztériumoktól, a 30-as évektől a kurtaxa is hozzájuk folyt be, így sokat tudtak tenni működési területükön a település fejlesztéséért. Példaként, az 1939. évi adatok szerint a legjobban állt anyagiakban a balatonlellei (54 ezer pengő), a balatonboglári (31 eP.), majd a révfülöpi (17 eP.) egyesület.

A háborút követő megszállás, a bevezetett új rendszer államosította az üdülőket, a civil szervezeteket feloszlatta ugyan, de az emberek tudatából nem törölhette ki a múlt emlékeit, így a rendszerváltást követően sorra – „jogutódként” – alakultak meg újra a települések egyesületei és 1992-ben szövetségünk, a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége is.

A szocialista rendszer időszakában létesült telepeket a kisebb alapterületű, zsúfoltabb építke-zés jellemzi. Ma már ezek a telepek is idősebbek harminc évnél, egy emberöltőnél.
Ebben az időszakban az államosított területeken kialakított állami és vállalati üdülők elfoglal-ták a parti szabad sávokat, sőt gyakorlattá vált a meder betöltésekkel létrehozott üdülők kiala-kítása és olyan partmenti telkek osztása, eladása is, amelyek a tómederig, sőt mederbe is belógtak. Gyakorlatilag előnytelenül megváltoztatták az üdülőterületek arculatát, és akadályt képeznek főleg az északi parti kistelepülések fürdőterületei bővítésénél.

A megtakarításaikkal gondosan gazdálkodó polgárok természetesen minden időszakban építettek egyéni nyaralókat, amelyek az anyagi lehetőségektől és a helyi adottságoktól függő megjelenésűek, például az utóbbi években már feltűntek a nyugati mintákat utánzó, zárt

„várfallal” kerített, nagy területet elfoglaló birtokok is.
A „gazdag” befektetők a hagyományos üdülőterületeken is toronyházakat, körülzárt lakótelepeket, apartman vendég házakat, „környezetidegen kerületeket” kívánnak építeni.

A Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségét 1992-ben a már létrejött, újból működő egyesületek hozták létre, felismerve, hogy szükségük van egy olyan szervezetre, amely összefogja, tevékenységüket és segíti a közös fellépést, de az egyesületi önállóságot nem korlátozza.

Szövetségünket a Fővárosi Bíróság 11. Pk. 69.733/2 1992. 12. 11. számon, 4909 társadalmi szervezet: érdekképviselet, környezet- természetvédelem megnevezéssel jegyezte be, budapesti székhellyel. Kérésünkre a változásolat
a Fővárosi Bíróság 11. Pk. 69.733/1992/11 2008. 03. 17. számon, 4909 társadalmi szervezet: közhasznú szervezet érdekképviselet, környezet- természetvédelem megnevezéssel,
8251. Zánka Rákóczi út 32. telephelyre jegyezte be.

Alapszabályunk tevékenységünket, céljainkat részletesebben tartalmazza:

„A Szövetség célja:

1. Egységes szervezetbe tömöríteni a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben a döntően a nem ál¬landó lakosok összefogásából megalakított, különböző néven működő helyi üdülő- és fürdőegyesületeket;
2. Képviselni a tagegyesületek és azok tagjainak, illetve egyes érdekcsoportjainak érdekeit, biztosítva ezzel az állami (kormányzati) és önkormányzati szervek, intézmények felé a regionális szintű partnerséget, együttműködve egyéb regionális civil szervezetekkel {A Közhasznú szervezetekről szóló CLVI. tv. (továbbiakban: Ksztv.) 26. § c.) pont 6., 12. bekezdés}
3. Kezdeményezni, és részt venni, a balatoni régió létrehozásában, a térség és részei (kistérségek) fejlődését, fejlesztését elősegítő koncepciók, tervek kidolgozásában, meg¬
valósításában és ellenőrzésében, az egyenlő és szolgáltatással arányos teherviselés ér¬vényre juttatásában;
4. Minden legális eszközzel megvédeni a Balaton természetes állapotának (természet-, kör¬nyezet-, műemlékvédelem) fennmaradását, elérni, hogy csak olyan be¬avatkozások
valósuljanak meg, amelyek a tó és környezete állapotát, az üdülés- és pihenés minőségét javítják; {Ksztv.) 26. § c.) pont 7., 8., 9. bekezdés}
5. Előd szervezeteink, - a XIX. század. végétől megalapított helyi fürdőegyesületek és szövetsé¬gük - hagyományait ápolni, korunkban is aktuális célkitűzéseit megvalósítani, a
balatoni állandó és nem állandó népesség között a kölcsönös tiszteletre alapítva, part¬neri, jószomszédi, baráti kapcsolatokat építeni. {Ksztv. 26. § c.) pont 6., 12. bekezdés}”

Szövetségünk együttműködési megállapodást kötött és élő kapcsolatokat tart fenn a Balaton régió területén működő civil szervezetekkel: az önkormányzatokat összefogó Balatoni Szövetséggel, a Nők a Balatonért Egyesülettel, a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségével, utóbbiak a régióban élő állandó lakosokat, ill. szervezeteket fogják össze, valamint a Nemzetközi Zöld Kereszt Magyarországi Egyesületével.

A Balatoni Fejlesztési Tanácsot a Balatoni Szövetséggel közösen kezdeményeztük, hoztuk létre és működtettük, teljes jogú tagjai voltunk. Ez a civil szervezet volt előfutára és mintája a később törvényi alapon létrehozott területfejlesztési tanácsoknak.
A Balaton Fejlesztési Tanács a civil szervezeteknek már csak állandó meghívotti jogosítványt adott, de ezzel is aktívan igyekeztünk élni.

Ismereteink bővítésére és véleményeink összehangolására egyaránt hasznosak voltak a különböző aktuális témában (környezetvédelem területei, vízpótlás kérdése a Balatonba, hulladékszállítás témái stb.) szervezett, ill. rendezett konferenciáink.

Évi rendes és rendkívüli okból összehívott közgyűléseink mellett rendszeressé vált egyéb nevezetes alkalmakra, (például tagegyesület centenáriumi megemlékezése, emléktábla, emlékkő állítás az egyesületek alapítói, korábbi elnökei tiszteletére stb.) a társegyesületek vezetőit és tagjait meghívni. Ezeken, a találkozókon lehetőség adódik kötetlen formában is véleményt, tapasztalatot cserélnünk. Rendszeresen ismétlődő alkalom az elnökség tagjainak a tagegyesületek közgyűlésein résztvenni, ezzel szélesebb körben tájékozódni az ottani aktuális problémákról, közvetlenül megísmerni javaslataikat.

Szövetségünk a tagegyesületek tagjainak és külső, nem tag segítőinknek, kiemelkedő munkáját „Balatonért Díj” oklevéllel ismeri el. A személyekre tagegyesületeink tesznek javaslatot, az átadásra szövetségi összejövetel, vagy egyesületi közgyűlés ad alkalmat.

Figyelemmel kísérjük a régió kiemelkedő évfordulóit, tavaly szerveztük, mozgósítottuk az érintett településeket szép sikerrel az északi parti vasút centenáriuma méltó megünneplésére. Jövő évben a déli parti vasútnak lesz évfordulója.

Szövetségünk kezdeményezte a civil kitüntetést a kétévente a civil társegyesületek javaslatai alapján adományozott: „Balaton Díszpolgára” kitüntetést, amely a régió elfogadott és elismert kitüntetésévé vált.